Egy reggel Kirill hazafelé tartott az éjszakai műszakból. Hazafelé menet különös jelenetre lett figyelmes. Érezte, hogy valami nincs rendben, és úgy döntött, hogy utánajár.
Hazafelé menet meglátott egy férfit egy 10 év körüli kislánnyal. Minden rendben lett volna, de a lánynak nagyon ijedt szemei voltak, és a férfi a csuklójánál fogva tartotta a keze helyett. Nyilvánvaló volt, hogy erősen szorította. Aztán elindult feléjük. Lassan sétált. Mintha amúgy is abba az irányba kellett volna mennie. Miközben ment, végigjátszotta a fejében, hogy mit
mi rejtőzhet egy ilyen furcsa páros mögött. Amikor már olyan közel volt, amennyire csak tudott, észrevette, hogy a lány egy olyan mondatot mond az ajkával, ami úgy hangzott, mintha „segíts”. Kirillnek nem volt vesztegetni való ideje. Ezek után egy pillanat alatt el kellett döntenie, hogy mi legyen a következő lépés, különben már késő lett volna.
Már tudta, hogy a lány nem a férfi lánya, húga vagy unokahúga. Kirill nem egészen értette, hogyan döntött így, de aztán elragadta a lányt a férfitól. Szó szerint kitépte a gyermeket a férfi kezéből. A lány elé állt, hogybiztonságban érezte magát, hangosan és világosan megkérdezte:
– Ki ő neked? A lány csak megvonta a vállát, és könnyek csillogtak az arcán. A férfi újra megpróbálta felemelni a gyermeket, de Kirill szilárdan állt. Az első kudarcot vallott. Ekkor Kirill odaszólt a férfinak, de az elfutott. Kirill utána futott, hogy elkapja, mielőtt a rendőrség megérkezik. Minden sikerült.
A lány családja soha nem hagyja abba, hogy ajándékokat adjon Kirillnek, és megköszönje neki, mert ha Kirill nincs, senki sem tudta volna, mi történt volna szegény kislánnyal.
