2013. január 7-én reggel 10 óra 15 perckor vadászkutyák vezettek egy helyi lakosokból álló csoportot egy elszigetelt montanai kanyonban egy elszáradt cédrusfa kanyargós gyökereihez.
Amit a férfiak a zseblámpájuk fényében egy régi barlang alján láttak, az minden logikus magyarázatot meghaladott.
A 35 éves Kevin Floyd, egy tapasztalt túrázó, aki négy hónappal korábban, 2012. szeptember 2-án nyomtalanul eltűnt, a fagyott sárban feküdt.
Életben volt, de mély katatóniás állapotban, teljesen üres tekintettel bámult a semmibe.
Az igazán megrázó borzalom azonban a részletekben rejlett.
a piszkos turisztikai termikus alsónemű helyett.
Hogyan kerülhetett egy erős férfi ilyen csapdába, közel 20 méterre az eredeti útvonalától? És ki tette őt élő, akaratán kívül irányított bábuvá? 2012. szeptember 2-án látták utoljára élve a 35 éves Kevin Floydot.
Nyom nélkül eltűnt Észak-Amerika egyik legvadabb erdőjében.
Kevin nem csupán egy amatőr túrázó volt, hanem egy tapasztalt utazó és tehetséges tájfotós is.
Barátjai úgy írták le, mint egy embert, aki hajlamos a mániákus tervezésre.
Ez a aprólékosság tette teljesen érthetetlenné hirtelen eltűnését.
Kevin útja a montanai Bob Marshall Vadonvédelmi Területen vezetett át, egy több mint egymillió hektáros, sűrű erdőkkel és mély szurdokokkal tarkított vadonon, ahol az ember teljesen védtelen.
2012. szeptember 2-án reggel 6 órakor egy benzinkút kamerái rögzítettek egy fekete terepjárót.
Kevin Shoto városának külvárosában állt meg, az autóval egy útmenti kávézó közelében parkolt le, majd bement.
A rendőrség által jegyzőkönyvbe vett pincérnő vallomása világos képet ad a helyzetről.
A férfi kiadós reggelit rendelt, nyugodtnak és összeszedettnek tűnt.
Szürke taktikai nadrágot, sötétzöld polárdzsekit és masszív túracipőt viselt.
Reggel 7 óra 15 perckor Kevin készpénzzel fizetett, borravalót hagyott, majd elhagyta a helyet.
22:07-kor a fekete SUV eltűnt a kamerák látóteréből, és nyugat felé, a hegylánc irányába haladt tovább.
Az idősebb testvérének, Davidnek hagyott terv szerint a túra pontosan 5 napig tartott volna.
Az útvonal a South Fork Sun River mentén haladt, mintegy 40 mérföldnyi nehéz terepen kellett átküzdeni magunkat, és több éjszakát is táborokban töltöttünk.
Kevin vállalta, hogy 2012. szeptember 7-én legkésőbb este 8 óráig kapcsolatba lép a csapattal műholdas kommunikációs eszközön keresztül.
Mivel szeptember 7-én este 9 órakor nem érkezett hívás, David az időjárásra fogta.
Másnap reggel 8 órakor azonban Kevin mobiltelefonja továbbra sem volt elérhető, és az összes hívás egyenesen a hangpostára került.
David jól ismerte a bátyját.
Soha nem szegte meg a menetrendet indok nélkül.
Miután 48 órán át hiába próbáltak kapcsolatba lépni az utazóval, 2012. szeptember 9-én reggel 10 órakor David felhívta a szüleit.
11:30-kor a család hivatalosan is felvette a kapcsolatot a montanai állami rendőrséggel.
A Teton megyei seriffhivatal azonnal reagált, és eltűnt személy ügyet indított.
A keresési művelet szeptember 9-én délután 2 órakor kezdődött.
A stratégia szokványos volt.
Először is keresse meg a turista járművét.
Az autónak pontosan az útvonal kezdőpontját kellett volna jelölnie.
A parkőrök és az önkéntesek négyzetekre osztva átfésülték a parkolókat és az elhagyott erdei utakat a Massie keleti határa mentén.
Egy több tízezer dollárt érő, masszív, jellegzetes fekete jármű azonban egyszerűen eltűnt.
Az autó hiánya volt az ügy első aggasztó rendellenessége.
Az autó nem tévedhetett el az erdőben, és nem zuhanhatott le egy szakadékba anélkül, hogy gumiabroncsnyomokat hagyott volna a földúton.
Ez arra utalt, hogy az események nem egy szokványos baleset forgatókönyve szerint alakultak.
A keresés ötödik napján, 2012. szeptember 14-én az időjárási körülmények végre lehetővé tették a járőrhelikopter felszállását.
Délután 2 óra 45 perckor a pilóta egy élénk narancssárga foltot pillantott meg az erdő sűrűjében, körülbelül 15 mérföldre a legközelebbi földúttól.
Egyetlen turisztikai sátor állt egy kis tisztáson a magas fenyőfák között.
A három tapasztalt parkőrből és két seriffhelyettestől álló földi keresőcsapat este fél hatkor érkezett meg a helyszínre.
Amit láttak, csak még jobban elmélyítette a sötét rejtélyt.
Az erdő kísérteties csendje körülöttük lebegett, melyet csupán a régi fák recsegése tört meg.
Kevin sátra tökéletesen fel volt állítva, a sátorcsapok szilárdan a kemény talajba voltak verve.
A bejáratnál lévő cipzár félig ki volt húzva, és a vékony anyag kissé lobogott a hideg hegyi szél fújásában.
A meleg hálózsákban minden szépen el volt rendezve, mellette pedig ott állt egy nehéz, drága hátizsák, amelyben minden szükséges kempingfelszerelés, 5 napra elegendő liofilizált élelmiszer és egy hordozható gázfőző volt.
A hálózsákján feküdt Kevin profi fényképezőgépe, amitől soha, még egy percre sem vált el, és amely nélkül az erdőben töltött ideje minden értelmét vesztette.
A másnap reggel a helyszínre érkező helyszínelők alaposan átvizsgálták a területet.
A sátoron belül és kívül sem voltak küzdelemre utaló nyomok, sem elszakadt ruhák, sem vérnyomok.
Az, hogy Kevin kezében nem volt fényképezőgép, arra utalt, hogy nem azért ment el, hogy fényképezze a tájat.
