„Régen volt már, hogy a feleségemmel egyedül utaztunk. Valójában a nászút óta. Aztán Marysia és Michalina világra jöttek, így nem sok időnk maradt arra, hogy bármilyen reggelre, kirándulásra gondoljunk. Az utóbbi időben azonban azt vettem észre, hogy Octavia egyre fáradtabb, egyre ritkábban hagyja el a házat (nem számítva a lányainkkal való sétákat, játszótérre, orvoshoz járást). Elhatároztam, hogy ezen változtatok, és egy ilyen „majdnem meglepetést” készítek Octaviának. Lefoglaltam a jegyeket Madridba, átkaroltam a szállodát és megterveztem, hogy mit látogassunk meg”.
„Valóban, nem kérdeztem meg az anyósomat, hogy leülne-e a gyerekekkel”.
Miután mindent begomboltam, mindent kifizettem és lefoglaltam, csak akkor jutott eszembe, hogy valóban nem kérdeztem meg előbb az anyósomat, hogy ülne-e a gyerekeinkkel arra az öt napra, sőt, még kevesebbre is, hiszen a hazautazás ötödikén reggel van, így a lányokat rögtön Hannától vettük volna át.
Viszont biztosra vettem, hogy beleegyezik, és még van pár hét az elutazásig, így bőven van ideje más elfoglaltságokat szervezni, hogy az unokáira is tudjon vigyázni. Anyósom jó nagymama, Marysia minden este megkérdezi, hogy mikor jön Hania nagyi, hoz-e magával sütit, és így tovább. Ezért tudtam, hogy nem lesz stressz a lányoknak, ráadásul már elmúltak három évesek. Nekik az a legfontosabb, hogy együtt vannak, ők ketten – ilyen ikertestvéri kötelék.
Felhívtam az anyósomat, hogy eldicsekedjek neki a meglepetéssel, amivel Octaviának készültem, és először nagyon örült az ötletnek. Később már csak az aggasztotta, hogy a lányok hogyan fogják bírni a repülőutat. Amikor elmondtam Hannának, hogy az utat csak nekem és Octaviának terveztem, és hogy szerintem ő majd vigyáz a lányokra, csend lett.
„Állítólag előre kell fizetnünk neki.”
Aztán hozzátette, hogy az ilyen dolgokat előbb vele kellett volna egyeztetnem, és hogy elege van abból, hogy mindenben a rendelkezésünkre áll. Kijelentette, hogy nekem is van anyám, és hagyjam, hogy a végén ő is hozzájáruljon, és ne a lányoknak 3 évig csak egy nagymama legyen a gyakorlatban. Olyat is mondott, amire soha életemben nem számítottam volna…..
Elismerte, hogy amikor legutóbb nála hagytuk a lányokat éjszakára (a nappalit festettük át, tehát nem valami szeszélyünk volt), eltörték a rádiót, amit neki kellett visszavásárolnia. Nem tudom, hogy hároméves gyerekek hogyan tudnak összetörni egy rádiót, de ha mégis, akkor biztosan nem szándékosan tették. Emlékeztetett minket arra is, hogy néha ruhákat vesz nekik, ebédet főz nekik, süteményt süt nekik, és úgy általában hirtelen felsorolta az egész listát, hangsúlyozva, hogy mennyit költ az unokáira.
Végül úgy döntött, hogy ha nála akarjuk hagyni Michalinát és Marysia-t, akkor fizessük ki neki előre az ételt, és még a gondozásért is dobjunk be valamit, és hangsúlyozta, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy előzetes megkérdezés nélkül hajlandó volt így vigyázni a gyerekekre. Nagyon kellemetlen beszélgetés, amiből megtudtam, hogy anyósomat kihasználják, és még mindig anyagi veszteséget szenved, mert több húslevest fog főzni, vagy a saját unokáival fog egyszer-egyszer leülni. Mi jobb dolga lenne neki?
Fizetek neki, nem vagyok együgyű, megvan a becsületem és a büszkeségem, de erről a beszélgetésről beszámolok Octaviának, és nem beszélek Hankával, ha visszajön a nyaralásból.
Különben is, kérem, vallja be, ez normális viselkedés? Úgy gondolom, hogy ha nem is adod ki ezt a levelet, legalább a szerkesztőségben elismered, hogy nekem van igazam.
