“Peter a legjóképűbb az osztályban, és nagyon szeretett volna a barátom lenni. Nekem is megakadt rajta a szemem. Már egy ideje találkozgattunk iskola után… Ezért dacosan örültem, hogy meghívott a báljára. Természetesen azonnal igent mondtam. Már a ruhát is megvettem, de mielőtt a szalagavató megtörtént volna, Péter így tette fel a kérdést! Tényleg ilyen feltételekkel hívsz meg lányokat a szalagavatóra?„!”
Boldogan mentem a bálba a barátommal.
Már egy ideje együtt lógok Piotrekkel iskola után. Ő egy barátom a szomszédos osztályból – én matek-fizire járok, ő pedig humán tagozatra, csakhogy egy évvel idősebb nálam. Hivatalosan még nem járunk, de szerintem ez csak idő kérdése… Legalábbis eddig így gondoltam. Én egyértelműen kedvelem őt, és ő is kedvel engem. Mega-jóképű! Valószínűleg az egész gimnáziumunkban ő a legjóképűbb, és ráadásul egyáltalán nem is tud róla. Mindenki rá van kattanva, és ő észre sem veszi…..
Mint a sarkam, úgy vártam, hogy végre elhívjon a bálba, mert nem számítottam rá, hogy más veszi át a helyem. Amikor január elején Piotrek megkért, hogy kísérjem el a sz alagavatójára a partnereként, azonnal igent mondtam. Igen! Már egy extra estélyi ruhát is rendeltem, és időpontot is kértem a fodrásztól.
Nem mondom, hogy ez az esemény egy kicsit sokba fog nekem kerülni, de végül is csak egyszer él az ember… És igen, amíg tanulok, addig a szüleim fizetnek. De a szalagavatóra csak egyszer mehet az ember az életben… Na jó, az én esetemben talán kétszer, mert nekem csak jövőre lesz saját szalagavatóm, de Pjotrnak ez az egy és egyetlen buli.\
\
Örömöm akkor tört meg, amikor Péter egy dolgot kérdezett tőlem.
Azt hittem, semmi sem ronthatja el a jó kedvemet, pedig… már csak tűsarkú cipőt kellett vennem, amiben táncolhatok. Ezen kívül már mindent előkészítettem.
De a múlt hét végén, az órák után, megint elmentem Piotrral. Elvittünk egy kávét, és sétáltunk egyet a parkban. Elég jó móka volt.
Csakhogy egy ponton a beszélgetés a szalagavató témájába torkollott… És ekkor kaptam egy igazi sokkot. Piotrek megkérdezte, hogy mikor hozom el neki a 400 zlotyt magamnak. Mert az osztályban már zárják a báli befizetési listát, és csak hárman nem fizettek még. Beleértve engem is.
Azt hittem, hogy el fogok esni! Mi a fene! Említett valamit arról, hogy a bál idén fejenként 400 zlotyba kerül, de nekem soha nem jutott volna eszembe, hogy meghívott társként én fizessem ki magamnak! Neki ez természetesen…. kérdés.
Annyira megdöbbentem, hogy csak annyit mondtam neki, hogy majd beszélek a szüleimmel… De az igazat megvallva, egyáltalán nem akartam elmenni a bálba… Tényleg így hívnak manapság lányokat a bálba? Nem értem, miért nekem kell fizetnem magamnak… Tétovázom, hogy menjek-e, vagy tekerjem ki magam a szalmából, és hagyjam, hogy más naivat keressen magának…..
