Édesanyám több mint 60 éves. Apánkat 15 évvel ezelőtt vesztettük el. Azóta édesanyám egyedül él egy nagy háromszobás lakásban. Ő javasolta nekem, a férjemnek és az újszülött gyermekünknek, hogy költözzünk hozzá, mivel akkoriban albérletben laktunk. Beleegyeztünk, mert egy unoka megmenthetné anya életét. Nekünk is jól jönne egy kis segítség.
Két évvel később megszületett a második fiam. Úgy tűnt, hogy minden nagyszerű. Elvégre a lakás nagy volt. Anya külön szobában lakott, és senki nem zavart senkit. Egészen a közelmúltig…
A fiaink felnőttek, szófogadó és intelligens fiúk lettek. Maguktól megcsinálják a házi feladatot, sportolnak. Persze több időt töltenek a barátaikkal, mint velünk, különösen a nagymamájukkal. És akkor anyám megunta. Elkezdett kifogásokat keresni, hogy gyakrabban járhasson a poliklinikára.
Biztos van valaki, akivel beszélgetni lehet a sorban. Az egyik ilyen sorban találkozott Ilja bácsival, az új barátjával. Egy kedves, hetvenes éveiben járó öregember volt.
De gyenge jellem volt. Még a fia is megverte, ha berúgott. Gyerekkorom óta emlékszem, hogy anyám etette, és néha becipelte a házba a kóbor kutyákat és macskákat. Így hát új foglalkozást találtam magamnak. Elkezdtem minden nap felhívni Ilja bácsit ebédre. Mindig régi, kopott ruhákban jött. Azt mondta, hogy a fia az egész nyugdíját elveszi. Odáig fajult a dolog, hogy anyám megkérte nagyapámat, költözzön hozzánk. Túl zsúfolt lett volna, ezért anyu azt mondta, hogy költözzünk ki.Persze, meg lehet érteni az anyámat. Úgy döntött, hogy öregkorában nyugodtan fog élni, nem fog állandóan a tűzhely mellett ülni, nem fog mindenki után takarítani.
És mi a mi helyzetünk? A legidősebb befejezi az iskolát, és azt tervezi, hogy a fővárosba költözik. A kisebbik már biztosan eldöntötte, hogy 9. osztály után katonai iskolába megy. Van némi megtakarításunk, de az mind a gyerekek taníttatására megy. És most már valahol laknunk kell. Talán bérelnünk kellene egy lakást. Talán előleget tudnánk fizetni az interneten… Úgy döntöttünk, hogy beszélünk anyámmal.
Elmagyaráztam neki, hogy a gyerekek hamarosan kiköltöznek, mi pedig a férjemmel a másik szobában leszünk, és nem fogjuk zavarni a szerelmeseket. Különben is, már nem fiatalok, és hamarosan maguk is gondozásra szorulnak. Segíthetünk nekik. De anya hajthatatlan a döntésében. Kidob minket a házból. Hát, ő akarta; ne számítsanak a segítségünkre a közeljövőben.
